A 21. Század egyik legnagyobb kérdése mindenképp az energiatermelésre és energiafelhasználásra összpontosul. E kérdésre végleges válasz még nincs, de egy biztos, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat nem lehet már biztos megoldásnak tekinteni, és ennek két fő oka is van. Elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok hatalmas károkat okoznak a környezet számára, és elég volt durván száz év, hogy ezt meg is tapasztaljuk. A másik ok, hogy a fosszilis tüzelőanyagok véges, nem megújuló energiaforrások, tehát a tartalékaik nem állnak majd örökre a rendelkezésünkre, és egyek kutatók úgy vélik, hogy alig kétszáz évnyi fosszilis tüzelőanyag tartalékot tartogat még számunkra a Föld. E két okból kiindulva nem is meglepő, hogy az emberiség más irányba vette az utat, és ez az út nem más, mint a megújuló energiaforrás. E tekintetben kiemelkedő szerepet kap a napenergia, és az a berendezés, szerkezet, ami ezt ki tudja aknázni. Természetesen a napkollektorról beszélünk, melynek előnyei vitathatatlanok, és cikkünkben a hozzá tartozó használati utasítást, eljárást szeretnénk közelebbről is megvizsgálni.
Először is tisztázni szeretnénk, hogy a felszerelése milyen procedúrákkal jár, és mire kell vigyázni e tekintetben. Legtöbb esetben napkollektor rendszereket a házak, épületek tetőfelületére szerelik fel. Itt fontos kiemelni, hogy a felszerelés a tető beázásának veszélyeztetése nélkül történjen, és a használt tartószerkezetek karbantartást, festést ne igényeljenek, élettartamuk legyen azonos, vagy hosszabb, mint a kollektorok élettartama. Mindenképp figyelmet kell fordítani az az esztétikus és praktikus elhelyezésre is. A napkollektoroknál a tökéletes tájolás és kiemelkedő dőlésszög fontos szerepet kap, de nem annyira, hogy e cél érdekében megérné a kollektorokat a tető síkjától jelentősen eltérő síkba kiemelő, robusztus és ronda tartószerkezetre felszerelni. Semmiképp sem ajánlott, ha több, eltérő tájolású kollektormezőt alakítanak ki. Az ilyen típusú napkollektor szerkezet csakis akkor működhet rendesen, ha az egyes mezőket hidraulikailag és szabályozás tekintetében is külön választják. Figyelni kell még a külső térben vezetett kollektor köri csővezetékek hőszigetelésénél is. A legjobb megoldás, ha minél kevesebb csövet vezetnek a szabadban. Ha ez mégis szükséges, akkor az alkalmazott hőszigetelésnek UV-állónak kell lennie.
A napkollektor szabályozása is gondos műveletet és kimagasló figyelmet kíván. Hazánkban a napkollektorok javarészt szivattyús keringtetésű rendszer, melyben a kollektor köri szivattyú üzemét a napsütés függvényében kell irányítani. Erre a feladatra egy megfelelő szabályozót kell alkalmazni, mely lehetővé teszi a napsugárzás maximális hasznosítását. A hagyományos épületgépészeti rendszerekben a szabályozás feladata általában az, hogy figyeli a hőigényt, és ennek függvényében vezérli a hőtermelő üzemét. Lényeges tulajdonság, hogy a hőtermelő bármikor bekapcsolható. A napkollektoros rendszerek energiaforrása viszont a Nap, amit sajnos nem lehet saját igényeink szerint ki-, vagy bekapcsolni. Ezért a szabályozás feladata ilyenkor az, hogy napsütés esetén elindítsa a rendszert, eltárolja a hasznosított napenergiát, majd hőigény esetén biztosítsa a tárolt napenergia felhasználását.
Végezetül pedig mindenképp ki kell térni a feltöltésre és légtelenítésre is, ugyanis e kettő is fontos szerepet játszik a napkollektor helyes működését illetően. Fontos tudni, hogy a napkollektort a kiépítés után fagyálló folyadékkal kell feltölteni, mégpedig úgy, hogy utána többet ne kelljen újra utánatölteni. Ennek azért van kiemelkedő szerepe, ugyanis a fagyálló folyadékkal való feltöltés külön töltőszivattyút, és szakértelmet is megköveteli. Ezt nem lehet rábízni a rendszer laikus tulajdonosára. Azt sem szabad engedni, hogy az esetleges nyomásesést a vízhálózatról való rendszeres feltöltéssel pótolják, mert ez a fagyálló folyadék ellenőrizhetetlen hígulását, végső soron a kollektorok szétfagyását okozhatja. Ezt pedig minden tulajdonos szeretné elkerülni. Kimagasló szerepet kap még e tekintetben a feltöltés során a tökéletes légtelenítés. A kollektoros rendszerek legmagasabb pontja többnyire a kollektorok kilépő csonkja, ahová a magas hőmérséklet és az esetleges gázképződés miatt nem szabad automata légtelenítőt beépíteni. Ha ez bekövetkezik, akkor garantált, hogy ez rövid időn belül tönkremegy. A felső ponton tehát csak kézi légtelenítő alkalmazható. A feltöltés során a légtelenítést csak átöblítéssel lehet elvégezni, ennek pedig az a feltétele, hogy a csővezetékbe legyen beépítve egy elzáró szerelvénnyel elválasztott töltő- ürítőcsap kombináció. Átöblítéssel a levegő nagy része kiválasztható. A maradék kis mennyiségű levegő, illetve oxigén kiválasztására pedig célszerű beépíteni légtelenítő edényt, vagy abszorpciós légtelenítőt.
