A megújuló energiaforrásoknak köszönhetően lehetőségünk adatik a környezetünk megvédésére, egy környezetbarát energiaforrás kiaknázására, Földünk megvédésére, és az égető energiakérdés megválaszolására. E tekintetben a napenergiát mindenképp ki kell emelni, mint az egyik legbefolyásosabb, legpozitívabb megújuló energiaforrást. Számtalan előnnyel rendelkezik, amelyet az emberiség már több ezer éve ismer, és most eljött az ideje, hogy ezt a lehetőséget még jobban megragadjuk, hátat fordítva ezzel a káros fosszilis tüzelőanyagoknak. Számtalan megoldással lehet kiaknázni a napenergiát, és ezek közül a napkollektor tűnik az egyik leghatékonyabbnak. Egyik fő típusa a folyadék közegű napkollektor rendszer, melyet szeretnénk közelebbről, alaposabban bemutatni.
A napkollektor fajtákat tekintve két igazán elterjedt fajtáról beszélhetünk, melyek eltérése a működési elvben rejlik és a hő közvetítő közegben. Fontos tudni, hogy a napkollektorok hő közvetítő közege legtöbb esetben folyadék, de ritkábban levegő is lehet, és ez esetben légkollektorról beszélünk. A napkollektorok a hőt közvetítő közeges, vagy közvetlen rendszerbe adják tovább. Fagyálló közvetítő közeggel a napkollektor egész évben szabadban lehet, közvetlen melegítéskor maga a felhasznált közeg áramlik a napkollektorban. Szerkezetét tekintve három fő fajtát emelhetünk ki. Az egyik síkkollektor, mely igen elterjedtnek bizonyul. A síkkollektor abszorbere gyakorlatilag egy síkfelület, és a fedőüvege is sík. A második a gyakran alkalmazott vákuumcsöves kollektor. A vákuumcsöves napkollektor külső üveg hőszigetelése egy vákuummal rendelkező üvegcső. Ezen belül lehet az abszorber egy hőcső, amely felső pontján adja át a hőt a közvetítő közegnek, vagy egy U-cső, melyben a közvetítő közeg áramlik. A vákuumcsövek hatásfokát néha speciális tükrök alkalmazásával fokozzák. Végezetül tartályos kollektort is ki kell emelni, mely egyes esetekben remek megoldásnak bizonyulhat. Érdemes tudni, hogy azok a napkollektor rendszerek, amelyekben a közeg keringéséhez nem használnak szivattyút, légkollektor esetén ventilátort termoszifonnak nevezzük. Ezek különböző hőmérsékletből eredő fajsúly-különbséget használják ki. Az ilyen típus melegvíz-készítő egység szerkezete egy felső tartállyal, és a hozzá tartozó napkollektorral rendelkezik. Legtöbb esetben a használati vizet melegítik, nyomás nélküli, és nyomás alatti kivitelben, attól függően, hogy a hálózati víznyomás közvetlenül a tartályra hat, vagy külön betáplálást kap. Itt példának ki lehet emelni a vízszinttartó egység alkalmazását.
Működését tekintve bizonyos elemeket meg kell említeni annak érdekében, hogy az egész mechanizmus érthetővé váljon. A fekete színű, néha tükrökkel is megvilágított napkollektor elnyeli a napsugár által közvetített hőt, majd ezután azt átadja a napkollektorban keringő folyékony, fagyálló, jó hőközvetítő folyadéknak. A napkollektor fényelnyelő, matt fekete, fényt nem visszaverő festékkel bevont, hővezető, általában rézlemez rétegét abszorbernek is nevezik. Ez a réteg a fény elnyelése által melegszik fel. A hőt ennek a hátára kemény forrasztott vagy lézer hegesztett csőháló veszi fel, majd egy előremenő és egy visszatérő cső segítségével vezetik be a házba – általában keringtető szivattyúval. A csőháló alsó oldalán hőszigetelő réteg van, ami fokozza a hatékonyságot. A kollektor felmelegedését egy automatika figyeli, amely a rendszernél magasabb hőmérséklet esetén elindítja a szolárszivattyút. Ez a folyadék egy zárt hőcserélő tartályban átadja a többlet hőt a bojlerben tárolt víznek. A rendszert nyomásszabályozó egészíti ki, illetve közvetlen a hőcserélőből is lehet meleg vizet nyerni fűtési célokra. A mai modern napkollektorok gyors csatlakozókkal vannak ellátva, így szerelésük igen egyszerű. A legjobb hatékonyságot úgy lehet elérni, hogy a napkollektor a fűtésrendszer leghidegebb pontjára csatlakozik rá. Így a legnagyobb a hőmérséklet-különbség hajtóerő és a legkisebb a kollektor mező hővesztesége a külső levegő felé. A téli időszakban ez a hideg pont lehet egy hőszivattyú hőnyerő oldala. Hőszivattyú nélküli rendszerekben tipikusan a felmelegítendő vezetékes hideg víz a leghidegebb közeg. Ezért használják a napkollektorokat elsősorban melegvíz-készítésre, és csak másodsorban fűtésrásegítésre. Fűtésrásegítős rendszerben is érdemes fölhasználni a vezetékes víz hidegét: rétegzett kombi vagy multifunkciós tárolóval szerelt kapcsolás szerint a fűtésvíz visszatérőjénél hidegebb téli napkollektor hője is hasznosul a fűtésben. Vízmelegítésre hőszivattyús rendszerben is érdemes használni a nyári időszakban: napkollektorral ugyanis fél évre ki lehet küszöbölni a kompresszor indítási áramát, vagyis a szolárszivattyú járásán kívül nem jelentkezik más fogyasztás.
A folyadék közegű napkollektor rendszer igen elterjedtnek minősül, hisz számtalan esetben remekül oldja meg az energiatermelést. Ezen felül pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy összhangban van az szisztémával, azaz arra semmilyen káros hatással nincs. Épp ezért is lehet a napkollektort a jövő egyik legeredményesebb, leghatékonyabb és legzöldebb energiatermelő eszközének nevezni.
