Napjainkban igen nagy hangsúly tevődik a megújuló energiák hasznosítására, energiatakarékos megoldások alkalmazására. Ennek oka egyfelől az energiaárak rohanó iramban történő növekedése, másrészt a környezettudatos életmód terjedése. A megújuló energiák különféle felhasználási lehetőséget kínálnak az egyik az áramtermelés mivel az áram mindenhol kivétel nélkül mindenhol használható. A napelem jellemzője a viszonylag relatíve egyszerűen behatárolható energiatermelés, karbantartásmentes üzemeltetés, hosszú élettartam. Meleg víz előállításra is lehet alkalmazni, hiszen meleg vizet mindenki használ. A napkollektor remek módon alkalmazható télen a ház fűtésére, nyáron a medence fűtésére használható.
A fűtésről néhány szót mindenképp érdemes megejteni. Ha bőrünk hőmérséklete valamelyest csökken, akkor fázunk, de ha testünk hőmérséklete száll 36 °C alá, akkor megbetegszünk. A legtöbb helyen tehát fűteni kell a lakásokat, hogy kényelmesen érezzük magunkat és egészségesek maradjunk. Korábban a legtöbb lakás fűtésére fát, szenet, kokszot vagy más szilárd tüzelőanyagot égettek a kályhákban. Amióta azonban a gáz- és a villanyszolgáltatás egyre általánosabbá vált a fejlett országokban, ezeket az újabb energiaforrásokat is mind szélesebb körben kezdték fűtésre használni. A gáz- és a villanyfűtéshez nem kellenek olyasfajta nehézkes előkészületek, mint a szilárd tüzelőanyaggal való fűtéshez, és a fűtőberendezések bekapcsolásuk után azonnal meleget árasztanak, úgy és akkor, amikor szükséges. Az olaj is kényelmes helyettesítője lehet a szilárd fűtőanyagoknak, elégetéséhez azonban különleges felépítésű kazánok szükségesek. A hő sugárzással, vezetéssel, áramlással vagy ezeknek a folyamatoknak valamilyen együttesével juthat el egyik testről a másikra. A hősugárzás az elektromágneses sugárzás egyik formája – éppúgy, mint a fény- vagy a rádióhullámok. Tovaterjedhet levegőben, sőt légüres térben is. A sugárzó hő a levegőben nagyrészt átadódik egyik testről a másikra, bár út közben egy része el is nyelődik. Vannak anyagok, amelyek nagyrészt visszaverik a hősugárzást, illetve amelyek nagyrészt elnyelik. Az elnyelés vagy visszaverés mértéke függ a test színétől, szerkezetétől és anyagától is. A sötét és durva felületű testek gyorsabban nyelik el a hősugárzást, mint a világos és fényes felületűek; ez utóbbiak a hősugárzás nagyobb hányadát verik vissza. A hő akkor terjedhet vezetéssel egyik testről a másikra, ha ezek a testek közvetlenül érintkeznek egymással és közöttük hőmérséklet-különbség van.
Ahogyan mondani szokás, a hő átfolyik a melegebbikből a hidegebbikbe. Vasaláskor például a vasalóból folyik át a vasalt ruhába, miközben a két tárgy közvetlenül, nagy felületen érintkezik egymással. Hőáramláskor a hő valamely áramló folyadék vagy gáz révén adódik át. A forró radiátorral közvetlenül érintkező levegő hőáramlás – konvekciós áramlás – során terjed szét a szobában: a forró radiátorral érintkező levegő felmelegszik és kitágul, vagyis csökken a sűrűsége, s ezért fölemelkedik. A helyébe hidegebb, nagyobb sűrűségű levegő áramlik. Mihelyt ez érintkezik a radiátorral, szintén felmelegszik. A felszálló, meleg levegő hőt ad át a környezetének, s ettől lehűl. Összehúzódik tehát, és alábbszáll, amint a felszálló meleg levegő elfoglalja a helyét. Ez a folyamat állandóan köröző konvekciós áramokat kelt a levegőben. A különféle fűtőberendezések más-más módon melegítik a környezetüket. A szilárd tüzelőanyagokat elégető fűtőberendezések főleg sugárzással közlik a hőt. Némelyikük hőt vezet egy belső kazánba, és az forralja föl a vizet. A vízben áramlással terjed a hő. A gázzal működő hősugárzóknak rendszerint van izzó részük, és az adja a meleget. Egyik-másik villanyfűtőtestnek is van ilyen izzó alkatrésze, általában egy fényezett fémtányér elé szerelve. Más elektromos fűtőberendezések főleg hőáramlással fűtenek. Szellőzőnyílások levegőt áramoltatnak át a melegítőn, s ezzel konvekciós légáramot tartanak fenn. Központi fűtőrendszerek A hipokausztumban fát égettek a épület kőpadlója alatti üregben. A füst és a forró levegő a padló alatt keringett, áthaladt a falak légcsatornáin, majd a tető szellőzőnyílásain át eltávozott. A tűz nemcsak az épületet tartotta melegen, hanem a fürdéshez való vizet is. A mai központi fűtőrendszerek – a hipokausztumhoz hasonlóan gyakran vizet is melegítenek, nem csak az épület helyiségeit. A víz fölmelegítésére rendszerint gázt, kőolajat vagy kőszenet használnak, a forró vizet azután a helyiségekben felállított radiátorokba szivattyúzzák. A radiátorok pedig – nagy felületűek lévén – a víz hőjének egy részét szétsugározzák a szobában. A radiátorokon áthaladó, lehűlő vizet azután ismét felmelegíti a kazán. A kazánból jövő víz egy forróvíztartály réz csőkígyóján is áthalad. Ez a csőkígyó hőcserélőként hat: hőt ad át a víznek.
