Elszalasztott esély – In Memoriam Dunasolar…

Magyarország ma olyan helyzetben van a napenergia-felhasználás tekintetében, amelynél sajnos sokkal jobbra számítottunk az 1990-es évek második felében. Akkor úgy gondoltuk, hogy ha nem is Európa, de legalábbis a régió egyik legfejlettebb állama lehetünk, már ami a megújuló energiaforrások felhasználását jelenti. Nem így lett, és erről sokan tehetnek.

 

Mi volt az a Dunasolar?

Budapesten 1997 áprilisában 826 millió forintos jegyzett tőkével megalapították a Dunasolar Napelemgyártó Rt-t, félig amerikai, másik felében magyar pénzből. Az amerikai fél, az Energy Photovoltaics Inc. adta a pénz 51 százalékát, és ezzel értelemszerűen a tulajdoni hányada is ennyiben állt meg.

Kisebbségi tulajdonosként ott volt a Magyar Fejlesztési Bank Rt., így nemcsak a cég és a gyár helyszíne miatt volt elég sok köze az országnak a napelemgyárhoz. Magát a gyárat 1998 májusában adták át, a budapesti üzem egy 9,2 millió dolláros beruházás eredménye volt.

Korántsem volt tehát elhanyagolható a ez a projekt, a nagyszabású tervek pedig joggal tölthették el bizakodással a környezetbarát technológia iránt elkötelezett embereket. Bár visszatekintve a Dunasolar indulására érdekes, hogy már az alapításkor főleg az exportban bíztak, de a tény, hogy Magyarországon alapították meg a céget, és a gyártás is itt zajlott több mint biztató volt.

Csúcstechnológia Magyarországon

A Dunasolar nem csak egy „futottak még” kategóriás üzem volt, a maga idejében valódi csúcstechnológiát jelentett mind a gyártási folyamat, mind pedig az előállított termék esetében.

A csúcson 150 körüli embert foglalkoztatott a cég, ráadásul az akkor alkalmazott amorf szilícium (a-Si) vékonyréteg-technológia sem volt mindennapos. Abban az időben szinte forradalminak számított ez a gyártási mechanizmus, így aztán joggal bízhattunk egy igazi magyar sikertörténetben.

Nehézségek a napelemgyárban

A gyár, vagyis inkább a piac azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A magyar állapotok nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy a lakosság tömegesen átálljon a napenergiára, az európai exportot pedig a hasonló gyártási mechanizmuson működő gyárak felépítése hátráltatta.

Többször is történt tulajdonosváltás, míg végül 2003-ban az utolsó tulajdonos bezárta a gyárat. Minden alkalmazottat szélnek eresztettek, a gyártósorokat pedig a Távol-Keletre szállították.

Nem nehéz megállapítani, hogy ezzel óriási hátrányba kerültünk a napenergia-felhasználás területén, pedig a Dunasolarral rendkívül jó pozícióból indultunk.