Napelemes árammal megtérülő beruházásnak számítanak az elektromos fűtőpanelek
Az elektromos fűtőpanelek népszerűsége igen nagy annak ellenére, hogy árammal működnek és költségesnek mondhatók. Ma már igen sokféle típus és modell kapható a piacon és ezek közt már van olyan is, amely nem fogyaszt sok áramot. A villanyáramot elő lehet állítani napelemmel is. remek befektetés, hiszen ennek révén 0-ra lehet csökkenteni az áramszámlát. A villanyáramot koszén, olaj, gáz vagy nukleáris fűtőanyag felhasználásával állítjuk elő, vagy a Nap, a szél, a mozgó víz energiájából. Maga az elektromosság is könnyen átalakítható más energiaféleséggé, például hővé és fénnyé. Az első nyilvános áramszolgáltatók az 1800-as évek végén kezdtek el működni (Magyarországon 1893-ban). Mind más feszültséget adott, némelyik egyenáramot, mások váltakozó áramot. A váltakozó áramot szolgáltatók sem állapodtak meg abban, hogy milyen gyakorisággal változtassa az áram az irányát. Ahogyan azonban mindinkább elterjedt az elektromos áram használata, nyilvánvalóvá vált, hogy hasznos lenne megegyezni a feszültségértékben. Egyrészt azért, mert úgy könnyebb szállítani az energiát az ország egyik részéből a másikba, másrészt azért, mert egyszerűbb megtervezni az elektromos készülékeket.
Ahogy kialakult a villamossági szabvány és azt el is fogadta az áramszolgáltatók többsége, kábelhálózatok kezdtek kiépülni, hogy az ország egyik vidékén megtermelt elektromosságot máshol is lehessen használni. A kialakult országos vezetékhálózat megbízhatóbbá tette az áramszolgáltatást. Ha valamelyik generátor elromlott, más területről el lehetett venni az áramot, s ha több áramra volt szükség, több generátort lehetett működtetni. Az elektromosságot váltakozó áramként továbbítják, mert ily módon a transzformátorral – egy megbízható és jó hatásfokú eszközzel könnyen megváltoztatható a feszültsége. A transzformátor legegyszerűbb alakjában két, térben egymástól elválasztott huzaltekercs egy vasmag körül. Ha az egyik – a primer – tekercs végeire váltakozó feszültséget kapcsolunk, akkor az változó mágneses mezőt gerjeszt a vasmagban. A változó mágneses mező pedig váltakozó feszültséget indukál a másik – szekunder – tekercsben. Hogy ez az indukált feszültség mekkora, a primer és a szekunder tekercs menetszáma közötti aránytól függ.
Korszerű elektromos padló fűtés
A fűtőanyagot elégető kazánok nemkívánatos gázokat fejlesztenek, amelyek között vannak károsak, koromtartalmúak. Az ilyen gázokat kéményen vagy kürtőn át távolítják el. A kisebb gáz- vagy olajkályhák használatakor azonban elég, ha a szobát jól kiszellőztetjük. A villanykályhák nem termelnek füstöt, nincs tehát szükség levegőcserére. Az áram izzószálat hevít fel bennük, s így közvetlenül változtatják hővé az elektromosságot. Ez azonban nem jelenti szükségképpen azt, hogy az elektromosság kevésbé volna ártalmas a környezetre. Hiszen előbb meg kell termelni, és ez a folyamat jórészt szenet, gázt vagy kőolajat elégető hőerőművekben megy végbe. A villany tehát főként abban különbözik a többi fűtésfajtától, hogy a termelésekor szennyeződik a környezet, s nem a felhasználásakor. Mivel a villanyfűtés nem termel füstöt, nagyon egyszerű használni, és sokféle változatban is használható. Némelyik házat elektromos padlófűtéssel tartják melegen: a padlóelemeket alatta futó fűtőszállal fűtik. A padló éjszaka melegszik föl, és napközben adja ki a melegét. A közkedvelt hőtárolós kályhákba hő visszatartó téglákat építenek, amelyek nappal is melegítik a helyiségeket. A rejtett villanyfűtés az utóbbi idők találmánya, bár a hő forrásának elrejtése már sok évszázados elgondolás. Éppily régi a központi fűtés is: az a fűtési rendszer, amely egyetlen forrásból látja el hővel az egész házat. Ezt a két módszert kapcsolta össze a rómaiak korában elterjedt hipokausztum: az első központi fűtőrendszer (a szó a görög hüpokauszton – alul-tüzelés – kifejezésből ered).
Némelyik városközpontnak körzeti fűtőrendszerei vannak. Ezek a rendszerek nagy léptékű központi fűtőrendszerek. A kazánokból jövő meleg vizet csővezeték viszi a terület sok épületébe, s ez a víz ott fűtésre és meleg vízként is használják. Ebben a rendszerben a kazánokban kőszenet égetnek. A kazánházat nagy nyomású, 149 °C-os víz hagyja el, és 20 centiméter átmérőjű acélcsöveken át jut el az épületekbe. Ezeket a csöveket árkokba fektetik, és üvegszálas szigeteléssel igyekeznek csökkenteni a hő veszteségüket. A családi házak jellegzetes központi fűtőrendszerében kőolajat, földgázt vagy szilárd tüzelőanyagot égetnek egy vízmelegítő kazánban. A fölmelegedett vizet (itt vörös szín jelzi) radiátorokon szivattyúzzák át; a radiátorok hővezetéssel kapják a hőt a víztől, és szétsugározzák a fűtendő helyiségbe. A lehűlő víz (kék) visszakerül a kazánba. A kazánból kikerülő forró víz áthalad egy hőcserélőn is, s ott fölmelegíti a fővezetékből idekerült hideg vizet. Az így kapott meleg víz a meleg vizes csapokba jut.
